Alfajai                                             Alfajainak számát máig vitatják; a változatok megkülönböztetésében különösen az amerikai kutatók jeleskednek. A vélt és valós alfajok:

• Közönséges farkas vagy európai farkas (Canis lupus lupus)
• Kutya (Canis lupus familiaris)
• Dingó (Canis lupus dingo)
• Alaszkai fehér farkas (Canis lupus tundrarum)
• Alexander-szigeti farkas (Canis lupus ligoni)
• Arab farkas (Canis lupus arabs)
• Baffin szigeti tundra farkas (Canis lupus manningi)
• Banks-szigeti farkas (Canis lupus bernardi)
• Belső-alaszkai farkas (Canis lupus pambasileus)
• Brit-kolumbiai farkas (Canis lupus columbianus)
• Buffalo farkas (Canis lupus nubilus)
• Dél-sziklás-hegységi farkas (Canis lupus youngi) – kihalt
• Egyiptomi farkas (Canis lupus lupaster)
• Észak-sziklás-hegységi farkas (Canis lupus irremotus)
• Floridai farkas (Canis lupus floridanus)
• Grönlandi farkas (Canis lupus orion) - valószínűleg kihalt
• Hondo japán farkas (Canis lupus hodophilax) – kihalt 1905-ben
• Hudson-öböli farkas (Canis lupus hudsonicus)
• Ibériai farkas (Canis lupus signatus)
• Indiai farkas (Canis lupus pallipes)
• Japán farkas (Canis lupus hattai vagy Canis lupus rex) – kihalt
• Cascade-hegységi farkas (Canis lupus fuscus)
• Kaszpi-farkas (Canis lupus cubanensis)
• Keleti erdei farkas (Canis lupus lycaon)
• Kenai-félszigeti farkas (Canis lupus alces) – kihalt
• Labrador farkas (Canis lupus labradorius)
• Mackenzie tundra farkas (Canis lupus mackenzii)
• Mackenzie-völgyi farkas (Canis lupus occidentalis )
• Manitoba farkas (Canis lupus griseoalbus)
• Mexikói farkas (Canis lupus baileyi) – vadon kihalt, visszatelepítésefolyik
• Mogollon-hegyi farkas (Canis lupus mogollonensis) – kihalt
• Olasz farkas (Canis lupus italicus)
• Orosz farkas (Canis lupus communis)
• Sarki farkas (Canis lupus arctos)
• Spanyol farkas (Canis lupus deitanus)
• Szteppi farkas (Canis lupus campestris)
• Texasi szürke farkas (Canis lupus monstrabilis) – kihalt
• Tibeti farkas (Canis lupus laniger vagy Canis lupus chanco)
• Tundra farkas (Canis lupus albus)
• Új-foundlandi farkas (Canis lupus beothucus) – kihalt
• Vancouver szigeti farkas (Canis lupus crassodon)
• Canis lupus filchneri
• Canis lupus gregoryi – kihalt                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                          A mára már kihalt nádi farkas (toportyán) a Kárpát-medencében élt. Azonosítása vitatott: egyesek szerint a farkas egy alfaja (Canis lupus minor) lehetett, mások szerint az egykor itt is honos aranysakál (Canis aureus). 

  A kutya (Canis familiaris) a farkas háziasításával létrejött új faj. Régebben a farkas egyik alfajának (Canis lupus familiaris) tartották, de azetológiai vizsgálatok kimutatták a két faj pszichés tulajdonságainak döntő, szelekció eredményezte különbözőségét.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                           

  Megjelenése                                                  

                                                                                                                              A nőstények testtömege 12–55 kg (körülbelül 40 kg), a hímeké 15–80 kg (körülbelül 50 kg); a legkisebbek az Arab-félszigeten élő (élt?), a legnagyobbak az észak-amerikai farkasok. Testhossza 1,0–1,6 m. Szőrzete élőhelyétől függően a fehértől a mélyfeketéig változik; Európábanáltalában szürkésbarna.

  Talpán és farka alatt a terület megjelölését segítő illatmirigyek vannak.

  Izomzata kiválóan alkalmazkodott a zsákmány üldözéséhez: rövid távon sebessége eléri a 60–70 km/órát, és eközben akár 4—5 métereseket is ugorhat. Valamivel lassabban futva mintegy 15–20 percig képes üldözni a prédát, de ilyen hosszú futás után legalább ennyit pihennie is kell.

  Szaglása és hallása egyaránt kitűnő: ha megfelelő a szél iránya, akár 2–2,5 km-ről is megérzi a jávorszarvas szagát; szelíd farkasok 6 km-ről is válaszoltak egy ismerős ember farkasüvöltést utánzó hangjára — a valódi farkasüvöltést valószínűleg jóval messzebbről is meghallják. Látásuknak különösen a mozgást érzékelő funkciója kiváló.

  A farkast túlzás nélkül tartják a legintelligensebb ragadozónak. Agytérfogata 150–170 cm³; különleges értelmi képességei a társas életmód eredményeként fejlődtek ki.

  Vad alfajai a rókánál jóval nagyobb, szürke, barnásszürke, sárgásbarna vagy fehér színű állatok. (Az alfaj színe élőhelyétől függ.)

  Élettartama átlag 13 év, fogságban átlag 15 év. A vadon élő farkas születéskor várható élettartama 5–6 év; a halál leggyakoribb okai a vadászat és a dominancia-harcok közben szerzett sérülések.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  

  Életmódja                                                                                                                                             A farkas főleg rendkívül szervezett szociális csoportokban, úgynevezett falkákban él. A falka kommunikációjának elhíresült módja az úgynevezett farkasüvöltés: a farkasok kórusban „énekelnek”:

  • összetartozásuk erősítése érdekében,
  • aktivitásuk szinkronizálását segítendő és
  • annak jelzésére, hogy a terület az övék.

  Testbeszédében nagy szerepet kap a hosszú, bozontos farok.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                   

  A falka szervezete

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                       A falkák olyan önnfentartó szaporodó egységek, amelyben az egyedek együttműködve, közösen szerzik meg a táplálékot és közösen nevelik a gyerekeket — nemcsak a szülők, de a falka minden tagja, különösen a fiatalabbak. A falka létszáma az élőhely adottságaitól függően 2–36 lehet; általában 5–9. A falkák tulajdonképpen olyan nagycsaládok, amelyekben a vezető alfa-párhoz és utódaikhoz a szaporodási időszakban idegen farkasok is csatlakozhatnak — ezek később is a falka tagjai maradhatnak. A falkában szigorú a hierarchia: az abszolút úr az alfa-hím, őt követi az alfa-nőstény. A vezérhímet legyengülése (betegség, sérülés stb.) esetén a béta-hím váltja fel. A falkák időnként feloszlanak, majd (átmenetileg vagy véglegesen) újra-, illetve más falkákkal egyesülhetnek is. A régi falka feloszlásával létrejött új falkák egymással barátságosan viselkednek.

  A falka együttműködésének két, ellentétesen motiváló alapja:

  • az állandó rivalizálással kialakított rangsor és
  • az egymást régóta ismerő tagok erős, kölcsönös kötődése.

  Az együttműködés megköveteli:

  • a fejlett szociális intelligenciát,
  • a jó problémamegoldó képességet és
  • a képlékeny, a körülményekhez alkalmazkodó viselkedést.

  Ezek együttes hatására a farkas élőhelyeinek csúcsragadozója volt, amíg alul nem maradt az emberrel vívott versengésében.

  A farkasra az egymást váltó „letelepedett” és „nomád” életmód jellemző. Tavasszal és nyáron kis területen marad amíg a kölykök fel nem nőnek, ősszel és télen azonban hatalmas távolságokat járhat be. Ilyenkor egy-egy éjszaka akár 200 kilométert is megtehet, 8 km/h átlagsebességgel.

Oldal: A farkasokról
Farkasok - © 2008 - 2025 - aranypatkolonevelde.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat